Örök téma motoros körökben, hogy intsünk vagy ne intsünk. Ha intünk, kinek intsünk, kinek ne. Sőt, még olyat is láttam, hogy arról szólt a vita, hogy ki intsen először.
Ez a beszélgetés aztán általában tovább fajul odáig, hogy a nagy motorosok nem intenek a kisebbeknek, a kisebbek meg bosszúból nem intenek a robogósoknak. Az Harleysoknak a k…va anyját, és egyébként is, motor-e a robogó.
Nyilvánvaló, hogy a motorosok egymás felé megnyilvánuló kedves gesztusa még abban az időben alakult ki, amikor nem volt ennyi motoros és ennyi féle motor az úton. Amikor különlegességnek számított, ha szembe jött veled egy másik bájker kétkeréken. Az integetés egyfajta bajtársiasságot jelent, a meglepetés örömét, és persze a kívánságot, hogy a másik motoros is érjen haza egyben, minden baj nélkül.
Hiszem, hogy a motoros köszönés erősíti a motorosk közösségét. Általa értékeljük azokat a társainkat, akik hozzánk hasonlóan osztoznak ebben a szenvedélyben. Mivel mi a közlekedők egy kisebbsége vagyunk, a köszönéssel jelezzük a többi motoros felé, hogy egy család vagyunk, hasonlóan gondolkodunk.
Tehát a legfontosabb, hogy motorozzunk minél többet. Tartsuk tiszteletben a motoros társainkat de figyeljünk az úton a többi közlekedőre is. Hogy az integetéssel kapcsolatban mi az, amire jó iodafigyelni, azt
EBBEN A CIKKBEN részletesen leírtam.
Élvezzük a nyarat a motorjaink nyergében!